Leah a régészeti kézilézerrel kivájt egy darabot az ősi
komplexum padlójából. Hasított pupillájú, borostyánszín szemei elé szürke
szemhéj simult. Az övéből előhúzott egy fémes golyót, és megnyomta tetején lévő
gombot. A tárgy mindkét végéből fény áradt ki, folyt végig a levegőn, különféle
alakzatokba rendeződött, majd megszilárdult.
Szilárdfénytechnológia. Ezzel a bármit meglehetett építeni
pillanatok alatt, esetében egy kézi korhatározót. Ráhelyezte a padlódarabot a
szerkezet lapjára. Fél másodperc múlva egy fénylap jelent meg felette, khatalus
szimbólumokkal jelent meg rajta minden információ.
A terem hatalmas
volt, boltozatos mennyezetének tövében szilárdfény világítótesteket helyeztek.
A belőlük árasztott fény megmutatta a vörösesbarna kőtéglákból épült padlót és
a falakat behálózó, bonyolult ábrákat, és írásjeleket, amelyeknek a felét a
khatalus régészek még meg sem fejtették. Mindannyian magas, karcsú macskára
emlékeztető humanoidok voltak. Testüket narancssárga, vékonyszálú bunda
borította.
Nem messze Leahtól, az ikerhúga, Kayla éppen az épület régi
gazdáit rekonstruálta a fali képek alapján. A vezetőjük Blaise, egy idős hím
jegyezte le a feliratokat és próbálta megfejteni ezeket. Velük ellentétben ő
sokkal erőteljesebb volt. Testét jégkék szőrzet borította, fülének
hegyén szőrpamacs pompázott.
Hideg és zárkózott volt. Nem sokat beszélt velük, állítólag
a preverdán civilizáció elismert szakértője volt. Leah egyetlen egy tanulmányát
sem olvasta, sőt a hímtől egész egyszerűen minden szőrszál felmeredt a gerince
mentén. Mind ezek ellenére felállt és odalépett Blaise-hez, aki épp egy
szónikus eszközzel pásztázta át az egyik kőtáblán lévő idegen nyelvű szöveget.
− Végeztem kormeghatározást. Az egész hely ötezer éves, ez a
különös, a központi folyosón csak háromszáz éve rakták le a padlót.
Blaise rápillantott, ferde vágású szemeiben villanás jelent
meg. Leah magában megremegtette a füleit erre.
Valószínűleg visszatükröződött a lámpák fénye - gondolta magában
Valószínűleg visszatükröződött a lámpák fénye - gondolta magában
− Még is csak igaz, a ratoik ősi faja tényleg képes volt
kedvük szerint gyorsítani és lassítani az idő múlását. A felirat leírja, hogy a
lábad alatt van a Dilatáció kútja. – mondta, ahogy végigpillantott a szögletes
írásjeleken. – Öt szinttel lehet alattunk, de a ratoik talán használtak valami felvonót,
transzmat berendezést...
− Vagy csak egy egyszerű lépcső, vagy lefelé vezető
folyosószakasz – válaszolta Leah.
− Térjen vissza a kormeghatározáshoz – mondta a khatalus
férfi. Leah füle megremegett és faképnél hagyta a hímet. Odalépett Kaylahoz.
A lány előtt egy denevérszerű lény szilárdfény hologramja
lebegett. A teremtmény a két hátsó lábán állt, de a szárnyain járhatott a talajon. Hátraívelő feje karcsú nyak végén ült, előrenyúló állkapcsa és a
belőle kiálló agyarak arról tanúskodtak, hogy ragadozó ősei lehettek. Ennek
ellenére a ratoikról fennmaradt feljegyzések arról árulkodtak, hogy
felvilágosult és fejlett civilizáció voltak.
− Egész jóképű– mondta Leah, és komolyan is gondolta.
− Te és az ízlésed – válaszolta Kayla, balra fordította a
fejét és ő is szemügyre vette a művét. – Elég színtelen.
A lány ügyködött a szilárdfény interfészen, a következő
pillanatban a ratoi testén vékony, aranyszínű bunda jelent meg. A tarkójától a
derekáig hajlott, kék szarutüskék sora jelent meg.
− Tudtad, hogy a ratoik szótárában a várakozni szónak
negatív jelentése volt. Időpocsékolás, lassúság, valamint kis halált jelent.
− Igazuk van – válaszolta Kayla. – Amikor órákat kell várnom
a Rialor-i könyvtárban egy könyvre a reelouk részletes anatómiájáról. Nehéz
olvasmány, meg még sokat is kell rá várni. Igen, és nem érte meg.
Mindketten fújni kezdtek. A khatalusoknál ez volt a vidámság
kifejezése.
− Nem mondanám, hogy türelmetlenek voltak, csak a
várakozásra szánt időt más hasznosabb dolgokra is felhasználhatták – mondta
Leah. – Azért türelem kellett, hogy az
egész holdat beépítsék.
− Egészen a magig? – kérdezte Kayla. – Ez fantasztikus.
− Megcsapolták a bolygómag energiáját. Szerinted létezik a
kapu? – kérdezte Leah.
− Nem tudom – válaszolta a húga. – Gondolj bele,
kiskorunkban ilyen kalandokról álmodoztunk. Kincseket kutatni idegen világokon,
és itt vagyunk. Érezd át a pillanatot...
Blaise ekkor fordult oda hozzájuk.
− Találtam valamit – mondta. A két nőstény otthagyta az
eddigi munkáját és odaléptek. Blaise ekkor szedett ki egy téglát a falból, ami
mögött egy újabb tégla volt. A kathalus egyszerűen átnyúlt rajta. Egy korongot
húzott ki, a közepén egy kidomborodó résszel, aminek a tetejére egy kék
kristályt tűztek. – Megvan, ez egyszerűen csodálatos.
Magasra emelte, és megnyomta a gombot. A terem padlója ekkor
nyílt ketté. Felfedve az alatta lévő függőleges vájatot. Az alján sötétség
volt, Leah azonban látta a hatalmas kör alakú szerkezet körvonalait.
− És íme, a Dilatáció Kútja! – mondta büszkén Blaise. – Le
kell jutnunk, valahogy!
Kayla közelebb lépett, Leah is úgy tett. A kör szélén jégkék
fénnyel kezdett világítani egy áramköri mintázat. A lány bal lába alatt lévő
tégla úgy kezdett el lüktetni, mint egy szív, a következő pillanatban mind
hármójukat fény ölelte körbe.
Áthatolhatatlan sötétség vette körbe őket, a falba épített
fénycsövek sorban kapcsoltak fel. A sötétségből halk kerregés hallatszott. Leah
hátán felmeredtek a szőrszállak.
− Úgy fest, hogy az egész hely felébredt – mondta Blaise
tárgyilagosan.
− És más is! – A sötétségből hangos és éhes sikoly
hallatszott.